KAB-PR-08-A

 A pályázat támogatója: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
A pályázat kezelője: ESZA Kht.

 „(a csoportok alatt) mindenki rájön, hogy milyen tehetséges…”
(Részlet az értékelő lapokból)

Prevenciós program börtönben lévő fiatalkorú fiúknak és lányoknak

A pályázati programtervünkkel összhangban fiatalkorú fiúknak és lányoknak, valamint előzetes fogvatartásban lévő fiatal felnőtt férfiaknak heti 1 alkalommal, 12-13 héten át (1 alkalom / másfél-2 óra) közös alkotás (lányok) és tanulás-módszertan (fiúk) biztosítása csoportmódszer keretében.

Helyszín: Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete Kecskemét (6001 Kecskemét, Wéber E. u. 2.), valamint Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (6001 Kecskemét, Mátyási u. 2.).

Ütemezés: 4 hónap (2008. 08. 01. – 2008. 11. 30.)
1. hónap (2008. 08. 01. – 2008. 08. 30.) – előkészítés
2-4. hónap (2008. 09. 01. – 2009. 11. 30.) – megvalósítás, csoportok működtetése

A Megtanulok tanulni! program alapját az a felismerésünk adta, hogy fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben nagyon nehéz megvalósítani az iskolai oktatást, ami – nem ritkán – elsősorban anyagi forráshiány (nincs pénz rá) miatt nem tud hatékonyan, vagy egyáltalán megvalósulni. A Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézetében, Kecskeméten pl. a célcsoport tagjai – a diákok – magántanulói státuszban vannak az egyik helyi középiskolában, ami az iskolának gyakorlatilag semmi kötelezettséget – és így anyagi forrást sem – jelent – a vizsgáztatáson kívül. Példaként egy 9.-es bűnelkövető fiatal bár tudja, hogy 9.-es, szinte semmiféle segítséget nem kap – tankönyv, jegyzetek, magyarázatok, vizsgatételsorok ill. a vizsgahelyzet gyakorlása stb. -, hogy eredményes vizsgát tudjon tenni. Az eddig is tanulási kudarcnak kitett és ítélt fiatalkorúak – akik nyilvánvalóan nem színjeles bizonyítványaikkal vonultak be a bv. intézetekbe – felé olyan elvárás irányul, amit nem tudnak – még a legjobb szándék ellenére sem – teljesíteni. Leegyszerűsítve: nem tudnak (mert nem tanultak meg) tanulni, azaz komoly tanulás-módszertani hiányosságaik vannak. Nem értik a tankönyv szövegeit („kidolgozott kód”), és így nem tudják elsajátítani azt az ismeretanyagot, amit a „hagyományos” szocializációjú (nem bűnelkövető) társaik is mindennapos iskolába járással és sok segítséggel tudnak megtanulni. A fiatalkorú bűnelkövetőket súlyos tudásdeficit jellemzi, mely a nyelvi deprivációban is megmutatkozik. Így előbb-utóbb feladják a küzdelmet, és ez újabb kudarcot, esélyegyenlőtlenséget, végső soron pedig visszaesést eredményez.

A program lényege tanulás-módszertani ismeretek elsajátítása, sok-sok gyakorlással, a konkrét tanulámányokba való beépítéssel.

A program során heti egy alkalommal, 2 órában találkoztunk 3 csoportban, 2 helyszínen (Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete, Kecskemét és Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) a célcsoport tagjaival. A program fő elemei a pályázati programhoz képest változatlanok voltak:

• tanulás-módszertani ismeretek: fogalmak, ismeretanyag, témakörök (a tudatosítás szakasza)
• alkalmazás, gyakorlás
• felhasználás az adott tanulmányokra vonatkozóan.

 Összességében a program a következő területek – kompetenciák – fejlesztését célozza:

1.       a gondolkodás fejlesztése – problémamegoldó gondolkodás, induktív és deduktív gondolkodás, analógiás és kritikai gondolkodás stb.;
2.      megismerési képességek fejlesztése (információszerző és –feldolgozó képesség, az ismeretek új helyzetekben való alkalmazásának képessége, kommunikációs képesség, szövegalkotási képesség, az önálló ismeretszerzéshez szükséges képesség, a mindennapi gyakorlati élethelyzetekben történő eligazodás stb.)
3.      személyes értékek tudatosítása, a tanulást segítő érzelmi és motivációs tényezők megerősítése (személyes képességekbe vetett hit, mindenki ért valamihez hite, az ismeretszerzés iránti belső motiváció, értékváltás stimulálása, együttmuködési, döntési és életvezetési képesség stb.).

 Az Alkoss velünk! program alapját az adta, hogy fiatalkorú lányokkal való kapcsolatba kerülésünk során azt tapasztaltuk, hogy jelenleg egyetlen dologra fogékonyak, ez pedig az alkotás, a kézműves tevékenység, ill. az ehhez kapcsolódó készségfejlesztés/ismeret. Az alkotás során, a „kalákában” történő közös munka lehetőséget ad a kapcsolat kialakítására, a beszélgetésre, a problémák megfogalmazására. Ebben az esetben az alkotás eszköz a további pszichoszociális munka megkezdéséhez. Továbbá kifejezett igényük az alkotó tevékenység, ugyanakkor erre csak kis mértékben van lehetőségük az intézetben.

 Eredmények:

• a fogvatartott fiatalok tanulás-módszertani repertoárja bővült;
• általános tudásszintjük emelkedett;
• kulcskompetenciáik fejlődtek;
• társadalom-, ember- és jelenismeretük bővült;
• fejlődött felelősségérzetük maguk és embertársaik iránt;
• a tanulással kapcsolatos motivációk erősödtek;
• a tanulási kudarcaik enyhültek;
• iskolai teljesítményük növekedhetett (nincs erre vonatkozóan visszajelzésünk);
• erősödtek szociális-társadalmi kapcsolataik, melyek a szabadulás utáni időszakban döntő jelentőségűek;
• konfliktus-kezelési repertoárjuk bővült, ezzel együtt a mindennapos, a börtönvilágra általánosan jellemző erőszak csökkenhetett;
• kommunikációs technikáik bővültek;
• a régi, megrögzött viselkedési panelek, attitud, magatartás és hozzáállás módosult (changing old behaviours);
• a szolidaritás, az emberi méltóság, az élet szeretete és tisztelete mint emberi érték – akár csak néhány emberben - megjelent a börtönvilágban;
• életesélyeik növekedtek;
• a visszaesések száma csökkenhet (nincs visszajelzés);
• pszichoszociális támogatásuk elkezdődött;
• segítő-támogató kapcsolatok alakultak, amelyek a benti világban, majd szabadulás után döntő jelentőségűek;
• mintanyújtás a tartalmas időstrukturálásra.